A gépi keverés szabályainak megismerése előtt ismerkedjünk meg a keverőgéppel. A betonkeverő gépeket két nagy csoportba soroljuk:
— a szabadon ejtő és
— a kényszerkeverőgépek.
A szabadon ejtő keverőgépekben az anyagot a keverődob belső palástjára szerelt terelőlapátok emelik fel, majd ejtik le (ezért nevezzük szabadon ejtőnek). A kényszerkeverőgépekben az anyagot forgó lapá-tok kényszerítik a keveredésre. A szabadon ejtő keverőgép előnye a kényszerkeverőgéppel szemben az egyszerűbb szerkezet-és < a, kisebb tömeg. Hátránya viszont, hogy nehezebben tisztítható.
A szabadon ejtő beton keverőgépek három alaptípusa ismert:
— a billenődobos,
— a kihordókanalas és ,
— a visszaforgatással ürítő.
A kényszerkeverőgépek két nagy csoportja:
— a tányéros és
— a teknős.
A lakossági építkezéseken általában a billenődobos szabadon ejtő keverőgépek használatosak, ezért a többi keverőgéptípus ismertetésétől eltekintünk.
A szabadon ejtő keverőgép részei:
— a keverődob,
— a hajtómű és
— a járómű, ill. lábazat.
A hajtómű lehet villamos motor, valamint dízel- vagy benzinmotor. A járómű egyes keverőgépek esetében csak a munkahelyi áttelepítés célját szolgálja, az ilyen keverőgépek közúton gépkocsival nem vontathatok (pl. a Jáger-rendszerű keverőgépek). Nagyobb befogadóképességű keverőgépekhez puttony és vízadagoló is tartozik. A puttonyba annyi anyag rakható, amennyi a keverődob hasznos befogadóképessége. A keverődob általában körte alakú. A töltő-ürítő nyílás a dob keskenyebb részén van.
A dob kézi hajtású billentőkerékkel (esetenként
— talicskaszerűen
— a géppel együtt) billenthető.
A billentőkerékkel billenthető dobnak három főhelyzete van:
— töltő,
— keverő és
— ürítő.
Töltő helyzetben a dob nyílásával felfelé helyezkedik el, hogy az alkotóanyagokat befogadhassa. A keverő helyzetben a dob tengelye a vízszintessel kb. 20°-os szöget zár be, míg az ürítő helyzetben a dobot a vízszinteshez képest 55…65°-ra lebillentjük, így a kész betonkeverék kihullik belőle.’A dob mindenkori helyzete rögzíthető. A dobba tölthető anyagmennyiség függ a dob helyzetétől. A függőleges tengelyállású dob teljesen megtölthető, ilyenkor azonban keverőhatást nem észlelünk. A vízszintes tengelyállású dobba tölthető a legkevesebb anyag, viszont ilyen esetben a keverőhatás a legjobb. A dobot a két tengelyállás közül abba a helyzetbe kell hoznunk, ahol a keverőhatás még elfogadható és a keverhető anyagmennyiség is gazdaságos (kb. 20°).
A keverés hatásossága függ a keverődob fordulatszámától is. Lényéges, hogy a dob forgása közben fellépő centrifugális erő ne lépjen túl egy bizonyos értéket. Ha a centrifugális erő ennél nagyobb, akkor az alkotóanyagok forgás közben a dob falához tapadnak, és nem keverednek egymással. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a keverőgép motorja tönkremegy, és ki kell cserélni. A szükséges percenkénti fordulatszámot (n) ilyenkor az 20 n = fd összefüggésből számíthatjuk, ahol d a keverődob átmérője m-ben.
A keverőgépek nagyságát a hasznos befogadóképességükkel határozzák meg. A hasznos befogadóképesség, vagy más néven a névleges dobtérfogat, a keverődobba egyszerre adagolható száraz alkotóanyagok laza térfogatának összege. A laza állapotban betöltött anyagok a keverés során tömörülnek, térfogatuk csökken. (Az anyag apróbb szemcséi a nagyobb szemcsék közötti hézagokban helyezkednek el.) Egy 100 1 hasznos befogadóképességű keverőgépben keverésenként 70.. .80 1 betonkeverék és 50.. .60 1 tömör beton állítható elő. Kisebb építéshelyen használható 100 1 hasznos befogadóképességű szabadon ejtő billenődobos keverőgépet mutat be. A keverődob a kívánt helyzetben a tengelyre szerelt tárcsára kapcsolt rugóval rögzíthető. Nagyobb építkezések betonkeverék-ellátását szolgálhatja a puttonyos Jáger-rendszerű billcnődobos betonkeverő gép.
