A beton-zsaluzat anyaga általában a fa, az acél és a műanyag. Ezenkívül beton-zsaluzatként használhatjuk a termett talajt, a mesterségesen feltöltött és megfelelően tömörített földanyagot, a téglafalat, az erre alkalmas betonelemeket stb. A lakossági építkezéseken az épített beton-zsaluzat anyaga általában a fenyőfa. A fenyőfa könnyű, szilárd, egyenletes szövetű és könnyen megdolgozható (fűrészelhető, szegezhető stb.). A hagyományos, egyrétegű zsaluhéj általában 24 mm vastag, 8… 15 mm széles, 3…6 m hosszú gyalulatlan IV. osztályú fenyődeszkából készül. A 24 mm-nél vastagabb deszka használata általában nem gazdaságos; íves felületek zsaluzásához — megfelelő merevítéssel — a 18 mm vastag deszkák is jól megfelelnek. A merevítőhevedereket 24 mm vastag, 10.. .12 cm széles deszkából készítjük. A zsaluhéj készítésének mellékanyagai: szegek, csavarok, kapcsok és huzalok.
Az alátámasztó szerkezet anyaga a II. szilárdsági kategóriájú hengeres fenyőrúd, a faragott gerenda, a palló, a fűrészelt zárléc (heveder) és ritkábban a fűrészelt gerenda. A dúcok helyzetét rögzítő ún. andráskereszt 24 mm vastag, 10… 12 cm széles deszkából készül. A dúcolások segédeszközei: kettős ékek és a fenyőrudak toldásakor használt horgok, kapcsok és egyéb kötőelemek.
A faárukon minőségi jel található, ezenkívül feltüntetik a termelő, ill. az elosztó telep jelét is. A minőségi jelet idő- és vízálló festékkel a faáru egyik bütüjén helyezik el. (A zsaludeszkához használt IV minőségi osztályú deszka és palló fekete színjelű vagy 4-es számjelű.) ‘ Az építkezésre érkező faanyagot — fajta és méret szerinti csoportosításban — máglyákba rakva, lefedve tároljuk. A faanyagot ne közvetlenül a talajra, hanem téglára fektetett alátét gerendára helyezzük úgy, hogy a faanyag egymástól 1…2 cm-re feküdjön és az egymás feletti
sorok keresztezzék egymást. A máglyázás — a faanyag rendben tartásán kívül — az egyenletes száradást teszi lehetővé.
