A beton korróziója a külső vagy belső, kémiai, fizikai-kémiai, ill. biológiai hatásokra bekövetkező károsodását értjük. A belső betonkorrózió független a környezeti hatásoktól. Okozói lehetnek:
- a cement és az adalékanyag, azaz a cement alkáliatartalmaés bizonyos adalékanyagok közti reakció (alkáli-adalék reakció),
- az instabil cementkő átkristályosodása,
- a cementkő és az adalékszerek (például kloridok) egymásra hatása.
A külső betonkorrózió a betonra kívülr ől ható anyagok, elektromos áram vagy biológiai hatások okozta károsodás. A külső beton károsodás mértéke a beton alkotóitól, a beton szerkezetétől, az agresszív közegtől, annak hatásmódjától, intenzitásától és a környezeti tényezőktől függ.
A betonra kívülről ható anyagok által okozott korrózió a kémiai korrózió. A korróziót okozó vegyületek hatása alapján négy korróziótípust különböztetnek meg:
- a lágyvizek és a sóoldatok,
- a savak és a lúgok,
- a szulfátok,
- a szerves vegyületek által okozott korróziót.
A sóoldatok közül a talajvizeinkben található magnéziumsók veszélyesek lehetnek a betonra. A főleg ipari szennyvízben, trágyalében, műtrágyában előforduló ammóniumsók veszélyesebbek a magnéziumsóknál.
A betont a szervetlen és szerves savak egyformán megtámadják és tönkreteszik. Betonkorróziót okozó leggyakoribb
- szervetlen savak: kénsav, sósav, salétromsav;
- szerves savak pedig az ecetsav, tejsav, hangyasav.
A lúgok korróziós hatása jóval kisebb mértékű, mint a savaké. A kis koncentrációjú lúgos oldatok nem károsak, csak az erős lúgoldat ártalmas a betonra
A szulfátos korrózió jelentős térfogat-növekedése roncsoló hatást fejt ki a már megszilárdult betonban.
A szerves vegyületek közül a lenolaj, a ricinusolaj, a vaj, az állati zsírok hatnak károsan a betonra. Az ásványi olajok és zsírok, a kenőzsírok, kenőolajak, petróleum csak akkor károsak, ha a beton porózus és ezáltal átitatják.
A beton korrózió elleni védekezés módjai
A primer védelem a betonszerkezet készítéséhez kapcsolódik, és minden olyan összetételi, kiviteli és technológiai előírást tartalmaz, amely a beton korrózióállóságot növelheti. Primer védelem alkalmazása szükséges a gyengén agresszív környezetben.
A szekunder védelem lehetővé teszi a beton teljes elzárását, elszigetelését a károsító agresszív környezettől. Közepesen és erősen agreszszív környezetben szekunder védelem szükséges.
A beton korrózióállósága primer védelemmel az alábbiak betartásával valósítható meg:
- a cementfajta megfelelő megválasztása, a kohósalak- és a pernyetartalmú cementek korrózióállósága jobb; szulfátkorrózió esetén S54 és S 10 jelű cementet kell alkalmazni);
- a betonszilárdság növelése, a porozitás csökkentése képlékenyítő szerekkel;
- a beton vízzáróságának növelése;
- a szerkezet vastagságának növelése;
- a beton maximális légpórustartalmának előírása;
- enyhén túltelített beton alkalmazása (Jobb bedolgozhatóság, kis v/c, kis porozitás).
A szekunder korrózióvédelem eljárásai:
- vízhatlanságot nem biztosító felületi réteg kialakítása: felületkezelés, gázkezelés;
- impregnálás;
- vízhatlanságot biztosító védőréteg kialakítása (festékbevonat, vastagbevonat,
- korrózióálló burkolat, hézagmentes burkolat).
