A beton alakját többféle külső hatásra változtathatja meg. Ezen hatások a
- nedvességtartalom,
- a teher és a
- hőmérséklet megváltozása.
A beton, ha nedvességtartalma csökken, zsugorodik, ha növekszik, akkor a beton duzzad. A zsugorodás huzófeszültséget ébreszt a betonban és ez megrepesztheti azt, ha a beton eredeti húzószilárdágát meghaladja. A zsugorodás káros jelenség.
Az utókezelés, a nedvesen és melegentartás, az alakváltozás szempontjából azért fontos, mert nem közömbös, hogy a beton kiszáradása a szilárdulása kezdeti vagy előrehaladottabb szakaszában következik-e be. Ezért a nedvesség kellő idejű megtartása érdekében a beton felületét vizzáróanyagokkal vonják be.
A hőokozta alakváltozás, hőtágulási tényezőve1 jellemezhető. A beton hőtágulási tényezője megegyezik az acéléval. Ez a tény a vasbetonszerkezetek szempontjából rendkívül jelentős, így az acélban, illetve a betonban a szokásos hőmérsékletváltozási határok között nem keletkezik kedvezőtlen feszültség. A teher hatására a beton a beton részben rugalmasan, részben maradóan képlékenyen változtatja alakját.
A terhelés adott határok közötti többszöri ismétlése során a képlékeny alakváltozás lezajlik és a beton az adott határok között rugalmasan vislkedik. E rugalmas alakváltozás rugalmassági modulusát tekintik a beton alakváltozási jellemzőjének. A hosszabb ideig működő teher további maradó alakváltozást idéz elő a betonban. Ennek értéke éveken át ható terhelés hatására lassan, de folyamatosan, több éven át is növekszik. Ezt
a jelenséget lassú alakváltozásnak nevezzük. Értéke a beton megrepedése nélkül a pillanatnyi alakváltozás többszöröse is lehet. Mind a zsugorodást, mind a pillanatnyi és a lassú alakváltozást, tehát a beton alakváltozási hajlamát több tényező befolyásolja. A cement nagyobbőrlési finomsága és a beton nagyobb cementtartalma az alakváltozási hajlamot növeli. Ugyancsak növeli az alakváltozási hajlamot a cement, illetve a beton kötésekor előálló felmelegedés. Ezért kis alakváltozású beton előállításakor arra kell törekednünk, hogy lehetőleg kis kötéshéjű, nem túlságosan nagy őrlésfinomságú cementből az előírt szilárdság eléréséhez a lehető legkevesebb cementet alkalmazzuk.
Továbbá fontos hogy a kavicsszemek egymással közvetlenül érintkezzenek, vagyis a beton finomszemcséjű része, habarcstartalma csak a kavicsok közötti üregek tökéletes kitöltését biztosítja, de ennél több ne legyen. Ebből a szempontból minél nagyobb legyen az alkalmazott maximális szemnagyság és minél kisebb a finomrésztartalom. A finomrésztartalom természetesen minden határon túl nem csökkenthet, mert különben a beton bedolgozhatósága és tömörsége volna veszélyeztetve.
A beton készítésekor alkalmazott vízmennyiség, a víz-cement tényező is szerves összefüggésben van az alakváltozási hajlammal. Fölös vízmenynyiség esetén ugyanis a betonban is kis hajszálcsövek kapillárisok – alakulnak ki, amelyek a zsugorodást és a terhelési alakváltozást kedvezőtlenül befolyásolják. Feszített betonszerkezetek esetén erre fokozottan tekintettel kell lennünk.
